A tüdőgyógyászati rehabilitáció a krónikus légzőszervi betegek kezelésének elengedhetetlen része a gyógyszeres terápia mellett.
A rehabilitáció egy életen át tartó folyamat, amely nemcsak a tüdőre, mint testrészre, hanem az egész emberre hat és segítségével a betegek egy teljesebb életet tudnak élni.
A rehabilitáció a működési képesség helyreállítását jelenti. A beteget - krónikus légúti betegsége ellenére - újra képessé kell tenni arra, hogy a lehető legjobb életminőséget élvezze. Ez magában foglalja a foglalkoztathatóság biztosítását vagy visszaszerzését valamint az önellátás biztosítását az otthoni környezetben. A tüdőgyógyászati rehabilitáció (PR – pulmonary rehabilitation) a krónikus légzőszervi betegek kezelésének elengedhetetlen része a gyógyszeres terápia mellett. Egy olyan átfogó beavatkozás, amely a beteg részletes értékelésén alapul, betegségre, fizikai és szellemi állapotra szabva. Magában foglalja a betegoktatást, testmozgást, a betegségben szenvedők fizikai és pszichológiai állapotának a javítását és elősegíti a megfelelő egészség megőrzési magatartást.
A tüdőgyógyászati rehabilitáció fontos céljai tehát a betegségek testi, lelki és szociális következményeinek javítása. Konkrét rehabilitációs célok pl. a légszomj, a köhögés és a köpet csökkentése, valamint a fizikai teljesítőképesség fokozása. Ezen kívül szükség esetén a betegség pszichés vagy szociális következményeinek kezelése, pl. a depresszió pszichológiai támogatásával vagy szociális támogatással egy szociális tanácsadás keretében. Mindezek által segíti a tüdőbetegségből való felépülést, a munkához való mihamarabbi visszatérést. Célja továbbá, hogy lehetőség szerint a betegnek legteljesebb legyen a fizikai, pszichés és szociális állapota, a szokásos tevékenységek elvégzésekor legkevésbé legyen korlátozott, azaz javuljon és stabilizálódjon az életminősége.
A tüdőgyógyászati rehabilitációnak lehetővé kell tennie a páciens számára a szakmai és társadalmi életben való minél megfelelőbb szintű részvételt. Ehhez egy komplex tudományos kezelési megközelítésre van szükség, amelyet az Országos Korányi Tüdőgyógyászati Intézet tüdőgyógyászati rehabilitációs részlege teljeskörűen kínál a betegek részére.
A tüdőgyógyászati rehabilitáció fontos céljai tehát a betegségek testi, lelki és szociális következményeinek javítása. Konkrét rehabilitációs célok pl. a légszomj, a köhögés és a köpet csökkentése, valamint a fizikai teljesítőképesség fokozása. Ezen kívül szükség esetén a betegség pszichés vagy szociális következményeinek kezelése, pl. a depresszió pszichológiai támogatásával vagy szociális támogatással egy szociális tanácsadás keretében. Mindezek által segíti a tüdőbetegségből való felépülést, a munkához való mihamarabbi visszatérést. Célja továbbá, hogy lehetőség szerint a betegnek legteljesebb legyen a fizikai, pszichés és szociális állapota, a szokásos tevékenységek elvégzésekor legkevésbé legyen korlátozott, azaz javuljon és stabilizálódjon az életminősége.
A tüdőgyógyászati rehabilitációnak lehetővé kell tennie a páciens számára a szakmai és társadalmi életben való minél megfelelőbb szintű részvételt. Ehhez egy komplex tudományos kezelési megközelítésre van szükség, amelyet az Országos Korányi Tüdőgyógyászati Intézet tüdőgyógyászati rehabilitációs részlege teljeskörűen kínál a betegek részére.
Kiemelkedően fontos, hogy a páciensek megértsék betegségük okait, és ezáltal tudjanak magukon segíteni. Ez magában foglalja az önsegítő és önkontroll technikák elsajátítását valamint, hogy elsajátítsák az optimális betegségkezelés önálló végrehajtásának képességét. A pácienst különösen arra kell ösztönözni, hogy a rehabilitáció különböző elemeit a későbbiekben a mindennapi életben folytassa a tartós rehabilitációs siker érdekében.
A rehabilitáció kiemelt célja a betegségek szomatikus, funkcionális és pszichoszociális következményeinek felszámolása, kompenzálása, az életminőség javítása, ezáltal összességében a munka- és keresőképesség elvesztéséből adódó gazdasági károk és az e betegségekből eredő halálozás csökkentése. A légzőgyakorlatok elősegítik a tüdők tágulását, a légúti váladék távozását az alveolusokból (léghólygocskákból) és bronchiolusokból (hörgőcskékből) a nagyobb légutak felé, így a váladék nem halmozódik fel a tüdő bazális területein. Növelik a vitálkapacitást és javítják a tüdő működését.
A tüdőgyógyászati rehabilitáció általános céljai a következők:
Az egyes problémák alapján további indikációspecifikus célok nevezhetők meg:
A rehabilitáció kiemelt célja a betegségek szomatikus, funkcionális és pszichoszociális következményeinek felszámolása, kompenzálása, az életminőség javítása, ezáltal összességében a munka- és keresőképesség elvesztéséből adódó gazdasági károk és az e betegségekből eredő halálozás csökkentése. A légzőgyakorlatok elősegítik a tüdők tágulását, a légúti váladék távozását az alveolusokból (léghólygocskákból) és bronchiolusokból (hörgőcskékből) a nagyobb légutak felé, így a váladék nem halmozódik fel a tüdő bazális területein. Növelik a vitálkapacitást és javítják a tüdő működését.
A tüdőgyógyászati rehabilitáció általános céljai a következők:
- A légzésfunkció maximális javulása
- Maximális függetlenség és aktivitás elérése
- Maximális kompetencia megszerzése a betegség kezelésében
- Korábbi szakmai tevékenység folytatása vagy képzés újraindítása egy megfelelőbb munka eléréseként
- A betegség családra és társadalomra gyakorolt hatásának minimalizálása
Az egyes problémák alapján további indikációspecifikus célok nevezhetők meg:
- A (rehabilitációs) diagnózis biztosítása és pontosítása a megfelelő terápia, prognózis (betegség kimenetel) és teljesítményértékelés alapjaként
- Széleskörű, mindenekelőtt allergológiai és légzésfunkciós diagnosztika után a hosszú távú terápiás célok megfogalmazása, valamint a hosszú távú, egyéni kezelési koncepció kialakítása és tesztelése
- Gyógyszeres terápia optimalizálása (megelőző alapterápiához való igazodás, gyulladásos vagy allergiás exacerbáció - fellágolás esetén a terápia szükségletorientált fokozásának oktatása)
- A hosszan tartó hörgőtágítók hatásának fokozása
- A kórházi tartózkodások és a kórházi napok számának csökkentése
- Expozíció (kiváltó tényező) elkerülése: azonosítsa és szüntesse meg a kedvezőtlen kiváltó, az exacerbációt elősegítő tényezőket
- A betegség súlyosságának és a meglévő képesség- és funkcionális zavarok felmérése
- A fő tünetek (légszomj, köhögés, köpet) javítása
- A betegséggel összefüggő életminőség javítása
- A fizikai állóképesség javítása (légzőizmok edzése hatékony, különösen általános fizikai gyakorlattal kombinálva)
- A betegség megküzdésének és kezelésének elősegítése (önészlelés, önkontroll, önálló betegségkezelés, betegségek elfogadása, önbizalom, stb.)
- A teljesítményt csökkentő fizikai és pszichológiai állapot enyhítése vagy csökkentése
- A betegségek pszichoszociális következményeinek megelőzése vagy csökkentése, mint például a félelem és a társadalmi elszigeteltség
- Tevékenységek elősegítése a szakmai életben, valamint a magán- és közszférában
- A betegség következményeinek minimalizálása a szociális készségek elsajátításával
- Tanácsok szakmai tevékenységhez az allergiákkal és kockázati tényezőkkel kapcsolatban
- Tercier megelőző intézkedések bevezetése (rehabilitációs utógondozás)
- Élethosszabbítás
A tüdőgyógyászati rehabilitációt kezdetben a tbc miatt légzésrokkanttá vált betegek számára alkalmazták, elsősorban klímaterápiát jelentett. Azóta jelentősen fejlődött a rehabilitáció megítélése, feladatköre, tevékenysége, és vált szerves részévé a krónikus légúti betegségben szenvedő betegek mindennapi kezelésének, gondozásának.
A szakmai ajánlások szerint a tüdőgyógyászati rehabilitáció azoknak a súlyos légzéskárosodottaknak javasolt, akik a megfelelően beállított gyógyszeres kezelés ellenére fulladnak, csökkent a terhelési toleranciájuk vagy aktivitásukban korlátozottak.
Habár ezen betegeknek biztosított a keresőtevékenysége, egészségügyi okokból azonban jelentősen veszélyeztetett vagy csökkent lehet. Az, hogy egy adott esetben szükség van-e rehabilitációra, az összes lényeges szocio-egészségügyi összefoglaló értékeléséből kiderül, mint pl.
A légzésrehabilitáció az alábbi szakmai kritériumok mindegyikének teljesülése esetén kezdhető meg:
- Légzőrendszer:
Végtag- és gerinctörések hiánya, súlyos mögöttes máj-/vesebetegség vagy új, fokozatosan súlyosbodó máj-/vesekárosodás hiánya, aktív vérzés hiánya, hőmérséklet ≤38,5 ° C.
A szakmai ajánlások szerint a tüdőgyógyászati rehabilitáció azoknak a súlyos légzéskárosodottaknak javasolt, akik a megfelelően beállított gyógyszeres kezelés ellenére fulladnak, csökkent a terhelési toleranciájuk vagy aktivitásukban korlátozottak.
Habár ezen betegeknek biztosított a keresőtevékenysége, egészségügyi okokból azonban jelentősen veszélyeztetett vagy csökkent lehet. Az, hogy egy adott esetben szükség van-e rehabilitációra, az összes lényeges szocio-egészségügyi összefoglaló értékeléséből kiderül, mint pl.
- Funkcionális korlátozások
- Kockázati konstelláció (helyzet)
- Egészségügyi zavarok/multimorbiditás (több betegség) kombinációja
- Keresőképtelenség időszaka
- Eddigi terápia, oktatásigény
- Többféle terápiai forma összehangolásának szükségessége
- Problémák a betegségekkel való megküzdésben
A légzésrehabilitáció az alábbi szakmai kritériumok mindegyikének teljesülése esetén kezdhető meg:
- Légzőrendszer:
- Vérgáz: oxigén szaturáció ≥90%, Légzésszám ≤ 40 lélegzet /min
- Szisztolés vérnyomás ≥90 és ≤140 Hgmm,
- Pulzusszám ≥40 és ≤100 / perc,
- Szívritmuszavar vagy szívizom oxigenizáltság zavarának hiánya,
- Új instabil mélyvénás trombózis és tüdőembólia hiánya,
- Ismert aorta szűkületet kizáró körülmény.
Végtag- és gerinctörések hiánya, súlyos mögöttes máj-/vesebetegség vagy új, fokozatosan súlyosbodó máj-/vesekárosodás hiánya, aktív vérzés hiánya, hőmérséklet ≤38,5 ° C.
A tüdőgyógyászati rehabilitáció az alábbi légzőszervi megbetegedéseknél kiemelkedően fontos:
- COPD
- Asthma bronchiale
- Bronchiektázia
- Intersticiális tüdőbetegségek
- Tüdődaganat
- Tüdőgyulladás
- Pulmonális hypertonia
- Neuromuszkuláris megbetegedések
- Obesitas-alvási-apnoe-syndroma (OSAS, OHS)
- Tüdőtranszplantáció
- Rekeszizom rendellenességek (bénulás)
- Mellkasi műtétek
- Mellkasi traumák
Kontraindikációk:
A légzésrehabilitációt abba kell hagyni, ha a rehabilitáció során a következő állapotok egyike kialakul:
- a rehabilitálandó beteg együtműködésének hiánya
- nem stabil belgyógyászati megbetegedések jelenléte, ahol fennáll annak a veszélye, hogy betegség/beteg állapotának romlása akutan bekövetkezhet.
- demencia
A légzésrehabilitációt abba kell hagyni, ha a rehabilitáció során a következő állapotok egyike kialakul:
- mellkasi szorítás, légszomj, szédülés, fejfájás, homályos látás, szívdobogásérzés, bőséges izzadás és egyensúlyzavar, súlyosbodó fáradtság
- egyéb állapotok, amelyek egyes gyakorlatokat kizárnak
- dyspnoe index: Borg dyspnoe pontszám > 3 (összesített pontszám: 10 pont)
- a hőmérséklet (> 37,2 ° C)
A rehabilitáció folyamata:
A krónikus légzési betegek rehabiltiációs kezelésének is első és elengedhetetlen eleme az állapotfelmérés, melynek alapján megítélésre kerül a betegség súlyosságának mértéke, a beteg aktuális állapota. Ezen eredményeknek a mérlegelésével meghatározhatóvá válik a vizsgált személy rehabilitálhatóságának képessége, valamint az, hogy bevonható-e valamilyen szervezett programba. Ezeknek az adatoknak a figyelembe vételével összeállítható az egyénre szabott rehabilitációs program.
- A beteg kiválasztása.
- A beteg szükségleteinek meghatározása.
- A terápiás célok megjelölése.
- A rehabilitációs terv összeállítása.
- A kiindulási helyzet és a javulás mértékének a felmérése.
- A beteg nyomon követése, a betegelégedettség és a beteg önellátó képességének mérése
A krónikus légzési betegek rehabiltiációs kezelésének is első és elengedhetetlen eleme az állapotfelmérés, melynek alapján megítélésre kerül a betegség súlyosságának mértéke, a beteg aktuális állapota. Ezen eredményeknek a mérlegelésével meghatározhatóvá válik a vizsgált személy rehabilitálhatóságának képessége, valamint az, hogy bevonható-e valamilyen szervezett programba. Ezeknek az adatoknak a figyelembe vételével összeállítható az egyénre szabott rehabilitációs program.
- Részletes anamnézis (kórelőzmény) felvétele:
- az ismert betegség lefolyása, exacerbációk (fellángolások) gyakorisága
- jelenlegi gyógyszeres terápia ellenőrzése
- örökletes tüdőbetegségek jelenléte
- gyermekkori betegségek előfordulása
- munka – és lakóhelyi ártalmak kikérdezése
- komorbiditás (társbetegségek)
- Fizikális vizsgálatok elvégzése és dokumentálása:
+ vérgázvizsgálat, laboratóriumi, képalkotó és légzésfunkciós vizsgálatok
+ EKG, mellkas röntgen
+ terheléses vizsgálatok: maximális terhelhetőség felmérése
- testösszetétel (testzsír, izomtömeg) meghatározása
- Aktuális életminőség felmérése kérdőívek segítségével
- Légzőizomerő, mellkas mobilitás meghatározása
- Terhelhetőség vizsgálata (6MWD: 6 perces járástávolság)
Az állapotfelmérés során kapott eredmények szükségesek a betegség súlyosságának megítéléséhez és a terápiás cél meghatározásához. Az eredmények alapján tudjuk meghatározni a rehabilitációs igényeket, reális, teljesíthető célokat.
Minden rehabilitáción résztvevő személyre részletes, egyéni rehabilitációs tervet kell készíteni, amely tartalmazza a különböző terápiás területek célkitűzéseit és a (krónikus) betegség/egészségügyi probléma hosszútávú kezelésének stratégiáján alapul.
Ezt a rehabilitációs team (csapat) állítja össze az orvos vezetésével valamint a további csapattagok szakmai közreműködésével, melyet a kezelés során folyamatosan az alábbi helyzethez igazítanak. Ezen terv elkészítésébe bevonásra kerül a rehabilitált személy, szükség esetén hozzátartozói/gondozói is. A rehabilitációs terv elkészítése magában foglalja a további intézkedések mérlegelését is, azaz a munkában való részvételhez szükséges szolgáltatások ösztönzésén túl a tanácsadást a szükséges lakásátalakításhoz, a segédeszközök kiválasztását és az otthoni ápolás kialakítását.
Cél a tünetek csökkentése, az aktivitás fokozása, a beteg kórházi kezelésének csökkentése, életminőség javítása, pszichés lelki problémák kezelése. Önállóság, munkaképesség megőrzése, illetve lehetőleg a munka világába való visszalépés, dohányzásról való leszokás támogatása.
Ezt a rehabilitációs team (csapat) állítja össze az orvos vezetésével valamint a további csapattagok szakmai közreműködésével, melyet a kezelés során folyamatosan az alábbi helyzethez igazítanak. Ezen terv elkészítésébe bevonásra kerül a rehabilitált személy, szükség esetén hozzátartozói/gondozói is. A rehabilitációs terv elkészítése magában foglalja a további intézkedések mérlegelését is, azaz a munkában való részvételhez szükséges szolgáltatások ösztönzésén túl a tanácsadást a szükséges lakásátalakításhoz, a segédeszközök kiválasztását és az otthoni ápolás kialakítását.
Cél a tünetek csökkentése, az aktivitás fokozása, a beteg kórházi kezelésének csökkentése, életminőség javítása, pszichés lelki problémák kezelése. Önállóság, munkaképesség megőrzése, illetve lehetőleg a munka világába való visszalépés, dohányzásról való leszokás támogatása.
A légzőszervi rehabilitácóiós program kialakításáért és folyamatos ellenőrzéséért felelős csapat különböző szakmák szakértőiből álló multidiszciplináris team. A beteg számára egy egyénre szabott programot állítanak össze, illetve ennek elvégzése során mérik a javulás mértékét. A team munkáját az úgynevezett légzésrehabilitator (orvos) vezeti.
A csapat tagjai:
- A team (csapat) vezetője: tüdőgyógyász/rehabilitációs szakorvos. Felelős a személyre szabott program összeállításáért és ellenőrzéséért.
- Gyógytornászok: feladataik meghatározóak a rehabilitáció során, hiszen ők azok, akik részt vesznek a légzőgyakorlatok, légzőtorna és segédeszközök használatának betanításában, gyakorlásában, a terápia hasznának értékelésében, ezáltal kiemelkedő szerepet töltenek be a betegoktatásban, mely a légzőszervi rehabilitáció integráns része, nélkülözhetetlen eleme. Hiszen rendkívül fontos, hogy megnyerjük a beteg együttműködését, motiválttá tegyük a programban való részvételre.
- Szakápolók: segítik a program végrehajtását, a betegek támogatását, együttműködését. A beteg - a rehabilitációs program során elsajátított - ismereteinek otthon, mindennapokban történő alkalmazása rendkívül fontos.
- Dietetikus: megfogalmazza a táplálkozási célokat, személyre szabottan alakítja ki és táplálkozási tanácsadást végez.
- Társszakmák képviselői (pl. pszichológia, kardiológia, ortopédia, neurológia): Rendkívül fontos a pszichoszociális támogatás, hiszen az előrehaladott krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedők gyakran idegesek, hajlamosak a depresszióra. Ezenkívül számos más belgyógyászati betegség kísérheti a légzőszervi problémákat, ahol a társszakmák bevonása a kezelésbe elengedhetetlen.
A gondozás alatt fontos a beteggel való kapcsolattartás, tanácsadás, ellenőrzés, mely történhet telekommunikációs eszközökkel, valamint járóbeteg szakrendelési vizitek során egyaránt. Ha szükséges, akkor a rehabilitációs program ismételhető.
A csapat tagjai:
- A team (csapat) vezetője: tüdőgyógyász/rehabilitációs szakorvos. Felelős a személyre szabott program összeállításáért és ellenőrzéséért.
- Gyógytornászok: feladataik meghatározóak a rehabilitáció során, hiszen ők azok, akik részt vesznek a légzőgyakorlatok, légzőtorna és segédeszközök használatának betanításában, gyakorlásában, a terápia hasznának értékelésében, ezáltal kiemelkedő szerepet töltenek be a betegoktatásban, mely a légzőszervi rehabilitáció integráns része, nélkülözhetetlen eleme. Hiszen rendkívül fontos, hogy megnyerjük a beteg együttműködését, motiválttá tegyük a programban való részvételre.
- Szakápolók: segítik a program végrehajtását, a betegek támogatását, együttműködését. A beteg - a rehabilitációs program során elsajátított - ismereteinek otthon, mindennapokban történő alkalmazása rendkívül fontos.
- Dietetikus: megfogalmazza a táplálkozási célokat, személyre szabottan alakítja ki és táplálkozási tanácsadást végez.
- Társszakmák képviselői (pl. pszichológia, kardiológia, ortopédia, neurológia): Rendkívül fontos a pszichoszociális támogatás, hiszen az előrehaladott krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedők gyakran idegesek, hajlamosak a depresszióra. Ezenkívül számos más belgyógyászati betegség kísérheti a légzőszervi problémákat, ahol a társszakmák bevonása a kezelésbe elengedhetetlen.
A gondozás alatt fontos a beteggel való kapcsolattartás, tanácsadás, ellenőrzés, mely történhet telekommunikációs eszközökkel, valamint járóbeteg szakrendelési vizitek során egyaránt. Ha szükséges, akkor a rehabilitációs program ismételhető.
A légzésrehabilitáció kórházi, ambuláns és otthoni formája egyaránt kivitelezhető és hatásos.
A fekvőbeteg tüdőgyógyászati rehabilitációs ellátásnak is több színtere van. Az ellátás már az intenzív osztályon el kell, hogy kezdődjön, a megfelelő mellkasi fizioterápiás eszközök és a mobilizálás alkalmazásával. A tüdőosztályok és a különálló rehabilitációs osztályok nagyszerű lehetőséget jelentenek a betegek komplex ellátására. Az ambuláns rehabilitáció - a leginkább költséghatékony rehabilitációs forma - a tüdőgondozói hálózatra épül. A beteg otthonában tudja folytatni a megkezdett rehabilitációs tevékenységet. A 3-6 hetes ambuláns rehabilitációs program középpontjában a speciális fizikoterápiás eszközökkel támogatott inhalációs és légzésjavító eszközök használata, illetve a kardio-pulmonális állóképesség fejlesztő tréningek állnak, valamint a gyógytornászok által felügyelt légző- és egyéb más fizioterápiás gyakorlatok.
A krónikus légúti és tüdőbetegségben szenvedő betegek egyik legfontosabb, nem gyógyszeres terápiás alkotóeleme a fizikai aktivitás. A PR részeként a betegeket személyes erőforrásaik keretein belül strukturált képzési egységekben ismertetik meg az egyéni edzéstervvel.
A betegek rehabilitációjának fontos alapeleme a mozgás-, sport- és tréningterápia:
A betegek rehabilitációjának fontos alapeleme a mozgás-, sport- és tréningterápia:
A gyógytornász kontrollja mellett végzett légzőtornát ajánlott megfelelően biztosított körülmények között végezni, ha az időjárás engedi, akkor lehetőleg a szabadban. Célja a helyes légzéstechnika elsajátítása, a légzőizmok működésének koordinálása és optimalizálása, hatékonyságuk növelése. Legtöbb esetben a légzőtornát álló helyzetben végezzük, de vannak olyan gyakorlatok, melyeket ülve vagy fekve is elvégezhetünk. Fontos, hogy a betegséghez igazított légzőgyakorlatokat végezzünk.
a) ajakcsücsörítéssel/ajakfékkel történő kilégzés: az orron át történő néhány másodperces belégzést egy lassú, 4-6 másodperces, ajakcsücsörítéssel végzett kilégzés követ. Lényege ennek a technikának, hogy valamilyen akadályt a levegő kiáramlásának útjába teszünk, így az akadály mögött pozitív nyomást hozunk létre, mely nyitva tartja a légutakat ezzel megakadályozva a légutak összeesését, a légcsapdák kialakulását és a levegő bent rekedését. Az ajakfékkel történő kilégzés során ez az akadály az ajak, de lehet egyéb speciális eszköz is.
b) kontrollált hasi légzés: ennek során mély és lassú belégzés történik, ahol a hasi légzés kerül előtérbe, így csökkentve a bordakosár felső részének mozgását, aminek segítségével csökken a légzési munka, és javul a kapacitás. A hasi légzés célja, fő funkciója, hogy javítsa a rekeszizom működését oly módon, hogy a légúti akadály, a légzési munka és a légzésszám is csökkenjen. A kivitelezésénél a beteg a hátán fekszik, egyik kezét a hasra, másikat a mellkas felső részére teszi, figyelve, hogy a belégzés során megemelkedik a hasa, a mellkas felső részének kitérése pedig nem változik. A belégzés az orron át lassan történik, melyet egy lassú kilégzés követ, koncentrálva a rekeszizom mozgására. Hasára történő enyhe nyomással a kilégzés tovább segíthető. A jól elsajátított technikát követően, később bármilyen pozícióban kivitelezhető a gyakorlat.
c) előrehajlott testhelyzetben végzett légzés: könnyen elsajátítható és gyorsan, egyszerűen végezhető technika. A tünetek – elsősorban a nehézlégzés - enyhítésére alkalmazható módszer. A betegek többsége magától is képes alkalmazni ezt az egyszerű technikát, mely gyorsan lehetővé teszi a légvételek megkönnyítését. A törzs 40-45 fokos döntése következtében a rekeszizom kedvező helyzetbe kerül, javul az izomfunkció. Állva és ülve is végezhető.
Ezeknek a módszereknek a célja a rekeszizom mozgásának javítása, a légzésszám csökkentése.
- Kontrollált légzéstechnikák:
a) ajakcsücsörítéssel/ajakfékkel történő kilégzés: az orron át történő néhány másodperces belégzést egy lassú, 4-6 másodperces, ajakcsücsörítéssel végzett kilégzés követ. Lényege ennek a technikának, hogy valamilyen akadályt a levegő kiáramlásának útjába teszünk, így az akadály mögött pozitív nyomást hozunk létre, mely nyitva tartja a légutakat ezzel megakadályozva a légutak összeesését, a légcsapdák kialakulását és a levegő bent rekedését. Az ajakfékkel történő kilégzés során ez az akadály az ajak, de lehet egyéb speciális eszköz is.
b) kontrollált hasi légzés: ennek során mély és lassú belégzés történik, ahol a hasi légzés kerül előtérbe, így csökkentve a bordakosár felső részének mozgását, aminek segítségével csökken a légzési munka, és javul a kapacitás. A hasi légzés célja, fő funkciója, hogy javítsa a rekeszizom működését oly módon, hogy a légúti akadály, a légzési munka és a légzésszám is csökkenjen. A kivitelezésénél a beteg a hátán fekszik, egyik kezét a hasra, másikat a mellkas felső részére teszi, figyelve, hogy a belégzés során megemelkedik a hasa, a mellkas felső részének kitérése pedig nem változik. A belégzés az orron át lassan történik, melyet egy lassú kilégzés követ, koncentrálva a rekeszizom mozgására. Hasára történő enyhe nyomással a kilégzés tovább segíthető. A jól elsajátított technikát követően, később bármilyen pozícióban kivitelezhető a gyakorlat.
c) előrehajlott testhelyzetben végzett légzés: könnyen elsajátítható és gyorsan, egyszerűen végezhető technika. A tünetek – elsősorban a nehézlégzés - enyhítésére alkalmazható módszer. A betegek többsége magától is képes alkalmazni ezt az egyszerű technikát, mely gyorsan lehetővé teszi a légvételek megkönnyítését. A törzs 40-45 fokos döntése következtében a rekeszizom kedvező helyzetbe kerül, javul az izomfunkció. Állva és ülve is végezhető.
Ezeknek a módszereknek a célja a rekeszizom mozgásának javítása, a légzésszám csökkentése.
A felszaporodott váladék eltávolítása nagyon fontos, hiszen ez csökkenti a légúti ellenállást és a légzési munkát. A légúttisztító technikák közül megemlítendő a poszturalis drenázs, a mellkas ütögetése, az irányított köhögés, a forszírozott kilégzés, a flutter és PEP maszk, valamint az autogén drenázs.
a) Poszturális drenázs: a nehézségi erő játszik szerepet a váladék kiürítésében. Ez egy klasszikus, passzív, váladék eltávolító technika. Attól függően, hogy honnan szükséges a váladék eltávolítása, sokféle pozíció létezik, pl. lehet háton, oldalt vagy hason fekve, ülő vagy függőleges, illetve Trendelenburg helyzetben végezni. Naponta 2 vagy 3 alkalommal ajánlott végezni.
b) Ütögetés, vibráció: a mellkasfal ritmusos ütögetésével - amit ellazított csuklóval és tenyerünkkel tölcsért formálva kell végezni - egy energia hullám hozható létre, mely a légutakra tevődik át, meggyorsítva ezzel a a váladék kiürülését. Ez a technika, általában kilégzéskor alkalmazható és végezhető a poszturalis drenázs mellett.
c) Irányított köhögés: a normál légzésnél mélyebb légzést követően a légáramlás ereje távolítja el a váladékot a légutakból.
d) Forszírozott kilégzés technika: ennek alkalmazásakor teljes haspréssel, nyitott gégebemenet mellett történik 1-2 erőltetett kilégzés. Előnye, hogy nem olyan fárasztó, mint a köhögés.
e) Flutter (Shaker Deluxe Flutter) és PEP (positiv exspiratory pressure) maszk: ezen eszközök alkalmazása során ellenállással szemben kell kilélegezni, ezzel elkerülhetővé válik a légutak összeesése.
- A Flutter, egy a pipaalakú eszköz, melynek elve a kilégzett levegő által létrehozott rezgésen alapul. A rezgések átvezetődnek a hörgőfalra melynek segítségével a nyák elmozdul és köhögéssel kiüríthetővé válik.
- A PEP rendszer egy arcmaszkból és két szárból (belégzési szár, kilégzési szár) áll. Mindkét szárat külön-külön szeleppel lehet ellátni, a szelepek különböző ellenállást adnak. Az ellenállás változtatható és a betegeknek 12-20 vízcm nyomással szemben lélegeznek. Ha a kilégzési szárat látjuk el szűkítő szeleppel, akkor a pozitív kilégzési nyomás szintén megóvja a légutakat az összeeséstől és megváltoztatja a váladék mobilizálhatóságát.
f) Aktív, ciklikus légzéstechnika: célja a váladék megmozdítása/mobilizálása, hogy a váladék egyre közelebb kerüljön a központi, nagy légutakhoz. Ciklikusan váltakozó, különböző légzéstechnikákból áll, melyet a beteg a betanítás után önállóan végez.
a) Poszturális drenázs: a nehézségi erő játszik szerepet a váladék kiürítésében. Ez egy klasszikus, passzív, váladék eltávolító technika. Attól függően, hogy honnan szükséges a váladék eltávolítása, sokféle pozíció létezik, pl. lehet háton, oldalt vagy hason fekve, ülő vagy függőleges, illetve Trendelenburg helyzetben végezni. Naponta 2 vagy 3 alkalommal ajánlott végezni.
b) Ütögetés, vibráció: a mellkasfal ritmusos ütögetésével - amit ellazított csuklóval és tenyerünkkel tölcsért formálva kell végezni - egy energia hullám hozható létre, mely a légutakra tevődik át, meggyorsítva ezzel a a váladék kiürülését. Ez a technika, általában kilégzéskor alkalmazható és végezhető a poszturalis drenázs mellett.
c) Irányított köhögés: a normál légzésnél mélyebb légzést követően a légáramlás ereje távolítja el a váladékot a légutakból.
d) Forszírozott kilégzés technika: ennek alkalmazásakor teljes haspréssel, nyitott gégebemenet mellett történik 1-2 erőltetett kilégzés. Előnye, hogy nem olyan fárasztó, mint a köhögés.
e) Flutter (Shaker Deluxe Flutter) és PEP (positiv exspiratory pressure) maszk: ezen eszközök alkalmazása során ellenállással szemben kell kilélegezni, ezzel elkerülhetővé válik a légutak összeesése.
- A Flutter, egy a pipaalakú eszköz, melynek elve a kilégzett levegő által létrehozott rezgésen alapul. A rezgések átvezetődnek a hörgőfalra melynek segítségével a nyák elmozdul és köhögéssel kiüríthetővé válik.
- A PEP rendszer egy arcmaszkból és két szárból (belégzési szár, kilégzési szár) áll. Mindkét szárat külön-külön szeleppel lehet ellátni, a szelepek különböző ellenállást adnak. Az ellenállás változtatható és a betegeknek 12-20 vízcm nyomással szemben lélegeznek. Ha a kilégzési szárat látjuk el szűkítő szeleppel, akkor a pozitív kilégzési nyomás szintén megóvja a légutakat az összeeséstől és megváltoztatja a váladék mobilizálhatóságát.
f) Aktív, ciklikus légzéstechnika: célja a váladék megmozdítása/mobilizálása, hogy a váladék egyre közelebb kerüljön a központi, nagy légutakhoz. Ciklikusan váltakozó, különböző légzéstechnikákból áll, melyet a beteg a betanítás után önállóan végez.
A lábizmok edzése az egyik legfontosabb, a napi élethez szükséges alapvető tevékenység. A mindennapi, egyenletes séta a legegyszerűbb módszer, mely az előrehaladott súlyos esetekben is alkalmazható. Kezdetben elegendő napi 5-10 perces, átlagos tempójú séta, de fontos, hogy heti 3-5 alkalommal végezzék. Ha ez már pihenők beiktatása nélkül sikerül, akkor lehet javasolni, hogy a séta idejét növelje a páciens hetente 5 perccel. A kórházi körülmények között kezdett tréningnél 6 perces sétát javaslunk súlyos esetekben, melynek erősségét (lépcső közbe iktatásával) növeljük. A dinamikus, kondicionáló tréning szobakerékpáron vagy futószőnyegen: heti 3-5 alkalommal, alkalmanként 10-20-40 percig, az egyéni terhelhetőség figyelembevételével végezhető.
a) Terheléses tréning: magába foglalja az alsó és felső végtagok erőnléti edzését és az állóképesség fokozását. A terheléses tréning két formája alkalmazható: az állóképességet fejlesztő és az izomerőt fejlesztő tréning. Mindkét forma javítja a terhelhetőséget és az életminőséget.
- Állóképesség tréning: Alsóvégtag tréning: a helyváltoztatás képességének megőrzése és javítása az elsődleges cél, ezért a leggyakrabban alkalmazott tréningforma. Az egyes edzések időtartama 10-45 perc között javasolt. A tréning lehetséges módja például a kerékpár ergométeren vagy a futószőnyegen végzett edzés. Felsővégtag tréning: a felső végtagok erejének fokozására irányul, melyhez karergométer szükséges.
- Erőfejlesztő tréning: a súlyzók és a gumiszalag használatával növelhető a perifériás izmok (kar, láb izmai) izomereje.
- Légzőizom tréning: a belégzőizom tréning egyszeűen kivitelezhető beavatkozás a nehézlégzés és a fizikai terhelhetőség javítására, az életminőség emelésére, mivel otthoni körülmények között is alkalmazható. A belégzőizmok jól reagálnak a fizikai tréningre, nő az erejük, csökken a fáradékonyságuk. Már 6 hét intenzív eszközös légzőizom-erősítés következtében megerősödnek a légzőizmok, megvastagszik a rekeszizom. A belégzőizom-erősítésre alkalmas eszköz a POWERbreathe Medic maszk.
a) Terheléses tréning: magába foglalja az alsó és felső végtagok erőnléti edzését és az állóképesség fokozását. A terheléses tréning két formája alkalmazható: az állóképességet fejlesztő és az izomerőt fejlesztő tréning. Mindkét forma javítja a terhelhetőséget és az életminőséget.
- Állóképesség tréning: Alsóvégtag tréning: a helyváltoztatás képességének megőrzése és javítása az elsődleges cél, ezért a leggyakrabban alkalmazott tréningforma. Az egyes edzések időtartama 10-45 perc között javasolt. A tréning lehetséges módja például a kerékpár ergométeren vagy a futószőnyegen végzett edzés. Felsővégtag tréning: a felső végtagok erejének fokozására irányul, melyhez karergométer szükséges.
- Erőfejlesztő tréning: a súlyzók és a gumiszalag használatával növelhető a perifériás izmok (kar, láb izmai) izomereje.
- Légzőizom tréning: a belégzőizom tréning egyszeűen kivitelezhető beavatkozás a nehézlégzés és a fizikai terhelhetőség javítására, az életminőség emelésére, mivel otthoni körülmények között is alkalmazható. A belégzőizmok jól reagálnak a fizikai tréningre, nő az erejük, csökken a fáradékonyságuk. Már 6 hét intenzív eszközös légzőizom-erősítés következtében megerősödnek a légzőizmok, megvastagszik a rekeszizom. A belégzőizom-erősítésre alkalmas eszköz a POWERbreathe Medic maszk.
A krónikus tüdőbetegségben szenvedő betegek testtömege gyakran a normál tartomány alatt vagy felett van. Mindkét esetben célszerű a megfelelő, egyéni táplálkozási tanácsadás. Az elhízott betegeknél a testtömeg-csökkentés az (edzés által kiváltott) légszomj csökkenéséhez és az alvással összefüggő esetleges légzési rendellenességek javulásához vezet. Elhízás esetén a hasban lerakódott zsír feltolhatja a rekeszizmot, ezzel akadályozva a tüdő munkáját. Alacsony súlyú betegeknél a súlygyarapodás a cél, esetleg kalóriadús kiegészítő táplálék segítségével. A súlygyarapodás nagy jelentőséggel bír ezeknél a betegeknél, mivel az alacsony testtömeg önmagában jelentősen megnövekedett halálozási kockázattal jár. Ezek alapján a légzőszervi rehabilitáció kivitelezésében jelentős szerep jut a dietetikusnak is. Ha a tápszerek alkalmazásával és a megfelelő étkezéssel a tápláltsági állapot rendezhető, akkor várható a légzőizomzat erejének növekedése is. A diéta összeállításánál figyelembe kell venni, hogy a betegek étvágytalanok, gyakori puffadás- és teltségérzetről panaszkodnak, a légzés nehezített, és többféle gyógyszert is szednek, ugyanakkor betegségük miatt fokozott energiaigényük van. Az étrend energiában gazdag, könnyen emészthető, változatos legyen, és gyakori kis étkezésekből álljon (napi 5-6-szor).
A betegoktatás a légzőszervi rehabilitáció nélkülözhetetlen eleme, enélkül nem lehet sikeres a betegek kezelése, rehabilitációja. A strukturált betegképzés az egyik alapvető feltétele, hogy a saját betegségét és annak a kezelési lehetőségeit jobban megértse. A betegképzés részeként többek között a következő tartalmat tanítják:
- tüdőbetegségek kórélettana, különös tekintettel az obstruktív tüdőbetegségekre
- légutak átjárhatóságának biztosítása
- légzéstechnikák
- oxigénkezelés
- terheléses tréning kedvező hatása
- táplálkozás
- exacerbáció (fellángolás) felismerése, menedzselése
- dohányzásról való leszokás
Dohányzásról való leszoktatás: A dohányzásról való leszoktatás nagyon fontos része a rehabilitációnak. Leszoktató programok, kezelési módok segítik a betegeket a dohányzásról való leszoktatásban. A krónikus tüdőbetegségben szenvedő betegeknek, akik aktívan dohányoznak, határozottan javasolni kell, hogy vegyenek részt a nikotinról való leszokási programban. A folyamatos dohányzás a krónikus tüdőbetegségek lényegesen gyorsabb progressziójához (romlásához) vezet. Bármely életkorban hagyják abba a betegek a dohányzást, a tüdőfunkció további romlása jelentősen lelassítható. A legújabb adatok azt is mutatják, hogy a gyógyszerek, különösen a kortikoszteroidok hatása korlátozott, vagy akár meg is szűnik a folyamatos nikotinfogyasztás miatt. A betegekkel személyre szabottan el kell beszélgetni a dohányzás lehetséges rövid és hosszú távú veszélyeiről, a dohányzásról való leszokás előnyeiről, a leszokást akadályozó tényezőkről és a megoldási lehetőségekről.
Erősen nikotinfüggő dohányzók leszokás támogatása gyógyszeres kezeléssel is kiegészíthető. A receptköteles Vareniklin a mai leghatékonyabb gyógyszer, a programozott leszokás támogatással kombinálva nyújtja a leghatékonyabb eredményt.
- A betegség kialakulásának háttere
- tüdőbetegségek kórélettana, különös tekintettel az obstruktív tüdőbetegségekre
- légutak átjárhatóságának biztosítása
- légzéstechnikák
- Az egyes tüdőgyőgyászati rehabilitációs modulok jelentősége
- oxigénkezelés
- terheléses tréning kedvező hatása
- táplálkozás
- Az alkalmazott inhalátorok helyes kezelése
- A segédeszközök helyes alkalmázásának technikája
- Önhatékonyság a terápiában
- exacerbáció (fellángolás) felismerése, menedzselése
- dohányzásról való leszokás
- Tájékoztatás, tanácsadás a tartós viselkedésmódosításhoz (nikotin-absztinencia, több fizikai aktivitás, stb.)
Dohányzásról való leszoktatás: A dohányzásról való leszoktatás nagyon fontos része a rehabilitációnak. Leszoktató programok, kezelési módok segítik a betegeket a dohányzásról való leszoktatásban. A krónikus tüdőbetegségben szenvedő betegeknek, akik aktívan dohányoznak, határozottan javasolni kell, hogy vegyenek részt a nikotinról való leszokási programban. A folyamatos dohányzás a krónikus tüdőbetegségek lényegesen gyorsabb progressziójához (romlásához) vezet. Bármely életkorban hagyják abba a betegek a dohányzást, a tüdőfunkció további romlása jelentősen lelassítható. A legújabb adatok azt is mutatják, hogy a gyógyszerek, különösen a kortikoszteroidok hatása korlátozott, vagy akár meg is szűnik a folyamatos nikotinfogyasztás miatt. A betegekkel személyre szabottan el kell beszélgetni a dohányzás lehetséges rövid és hosszú távú veszélyeiről, a dohányzásról való leszokás előnyeiről, a leszokást akadályozó tényezőkről és a megoldási lehetőségekről.
Erősen nikotinfüggő dohányzók leszokás támogatása gyógyszeres kezeléssel is kiegészíthető. A receptköteles Vareniklin a mai leghatékonyabb gyógyszer, a programozott leszokás támogatással kombinálva nyújtja a leghatékonyabb eredményt.
A depresszió, a szorongás és különösen a pánikbetegségek prevalenciája a krónikus tüdőbetegségben szenvedő betegeknél magas és releváns a további lefolyás szempontjából. Megnövekedett kórházi felvételekkel, hosszabb kórházi tartózkodással, gyakoribb orvosi konzultációkkal és az életminőség romlásával jár együtt. Ezeknél a betegeknél korai halálozásra is van bizonyíték. Eddig a pszichés komorbiditást alábecsülték és túl ritkán diagnosztizálták és kezelték. A rehabilitáció részeként a kísérő pszichológiai jelenségek rögzítése és terápiája mindenképpen szerepeljen az adott terápiás kínálatban.
A magaslati levegő, a gyógybarlangok, a tengerparti klíma előnyösen befolyásolják a krónikus légzőszervi betegek állapotát. A barlang gyógyhatását többek között a levegő tisztasága, a páratartalom mértéke és a természetes aerosol ionösszetétele eredményezi. A barlangterápia a légzőszervi rehabilitációs program kiegészítő része, optimális időtartama 6-12 hét.
A tengerpartok jótékony klímája is közismert. A magas páratartalom, a kiegyensúlyozott hatalmas vízfelület, a mikroklíma javítja a betegek közérzetét. A tenger morajlása, a jellemző tengerparti szelek, valódi felüdülés a szemnek, a testnek és a léleknek egyaránt.
Ezenkívül régóta ismert még a sóbányák kedvező gyógyító klímahatása. Az itt lévő levegő száraz, tiszta, mivel a só magába szívja a nedvességet, elpusztítja a kórokozókat. Hőmérséklete egyenletes, így ideális kiegészítő kezelési lehetőséget nyújt a légzőszervi megbetegedésben szenvedők számára. Ma már országszerte számos egészségügyi intézményben elérhető mesterségesen kialakított sóterápiás helyiség. A kialakítás során előtérbe kerültek a szárazsó aerosol alkalmazások, korábban a koncentrált sóoldatokat használták.
A szoba levegőjében lévő sókoncentráció emelése, elősegíti a betegek váladékürítését, csökkenti a légúti nyálkahártyagyulladást. A szükséges kúra idő napi 1 óra, 4-5 héten keresztül.
A tengerpartok jótékony klímája is közismert. A magas páratartalom, a kiegyensúlyozott hatalmas vízfelület, a mikroklíma javítja a betegek közérzetét. A tenger morajlása, a jellemző tengerparti szelek, valódi felüdülés a szemnek, a testnek és a léleknek egyaránt.
Ezenkívül régóta ismert még a sóbányák kedvező gyógyító klímahatása. Az itt lévő levegő száraz, tiszta, mivel a só magába szívja a nedvességet, elpusztítja a kórokozókat. Hőmérséklete egyenletes, így ideális kiegészítő kezelési lehetőséget nyújt a légzőszervi megbetegedésben szenvedők számára. Ma már országszerte számos egészségügyi intézményben elérhető mesterségesen kialakított sóterápiás helyiség. A kialakítás során előtérbe kerültek a szárazsó aerosol alkalmazások, korábban a koncentrált sóoldatokat használták.
A szoba levegőjében lévő sókoncentráció emelése, elősegíti a betegek váladékürítését, csökkenti a légúti nyálkahártyagyulladást. A szükséges kúra idő napi 1 óra, 4-5 héten keresztül.
Ha a vérgázvizsgálat oxigénhiányra utal és a vizsgálati eredmények alapján az orvos úgy ítéli meg, akkor oxigénkezelés szükséges. Számos tanulmány kimutatta, hogy az edzés alatti további oxigén alkalmazása növelheti a fizikai teljesítőképességet, csökkentheti a dinamikus túlfújás mértékét és csökkentheti a dyspnoe (nehézlégzés) szubjektív érzését hipoxémiás betegekben. Az oxigén adása a légzésfunkció javítása mellett a lábizmok oxigénellátásának és oxigén felvételének növekedéséhez is vezet. Többek között ez a mechanizmus magyarázza az oxigénterápia edzés közbeni teljesítménynövelő hatását. A tüdőgyógyászati rehabilitáció megfelelő hely a tartós oxigénkezelés indikációjának ellenőrzésére, illetve adott esetben az oxigénáramlási sebesség optimalizálására.
Alkalmazott oxigénforrások fajtái:
- Oxigénpalack: hazánkban ez a leggyakrabban alkalmazott oxigénforrás. Az oxigén 100 % koncentrációban, acélpalackban kerül tárolásra. Az otthoni ellátás folyamatos biztosításának érdekében egy tartalék palack tartása mindig javasolt.
- Oxigénkoncentrátor: Az oxigénkoncentrátor az otthoni oxigénkezelés megvalósításának legcélravezetőbb, a nemzetközi gyakorlatban legelterjedtebb módja. Az oxigénkoncentrátor a szoba levegőjéből állít elő 90-95 %-os koncentrációjú oxigént. Előnye, hogy folyamatosan rendelkezésre áll. Ma már mobilkoncentrátorok is elérhetők, amik segítik a betegek helyváltoztatását lakáson belül.
- Folyékony oxigén: A rehabilitáció szempontjából a legelőnyösebb forma, amely mozgásában nem akadályozza a beteget. Az oxigén jelentős mennyiségben áll rendelkezésre, a beteg maga töltheti fel a hordozható eszközt a nagyobb, körülbelül két hétre elegendő mennyiséget tartalmazó tartályból.
Alkalmazott oxigénforrások fajtái:
- Oxigénpalack: hazánkban ez a leggyakrabban alkalmazott oxigénforrás. Az oxigén 100 % koncentrációban, acélpalackban kerül tárolásra. Az otthoni ellátás folyamatos biztosításának érdekében egy tartalék palack tartása mindig javasolt.
- Oxigénkoncentrátor: Az oxigénkoncentrátor az otthoni oxigénkezelés megvalósításának legcélravezetőbb, a nemzetközi gyakorlatban legelterjedtebb módja. Az oxigénkoncentrátor a szoba levegőjéből állít elő 90-95 %-os koncentrációjú oxigént. Előnye, hogy folyamatosan rendelkezésre áll. Ma már mobilkoncentrátorok is elérhetők, amik segítik a betegek helyváltoztatását lakáson belül.
- Folyékony oxigén: A rehabilitáció szempontjából a legelőnyösebb forma, amely mozgásában nem akadályozza a beteget. Az oxigén jelentős mennyiségben áll rendelkezésre, a beteg maga töltheti fel a hordozható eszközt a nagyobb, körülbelül két hétre elegendő mennyiséget tartalmazó tartályból.
A tüdőtranszplantációra váró betegeknél, valamint a transzplantációt követően is nagyon fontos és szükséges a betegek légzésrehabilitációja.
A rehabilitációs szakemberek feladata három részre osztható:
1) Felkészítés a tüdőtranszplantációra:
Célja: a komplex rehabilitációs módszerekkel olyan állapotba hozni és tartani a betegeket, hogy a legjobb eséllyel kerüljön sor a transzplantációra. Sokszor ez hosszú idő és évekig is eltarthat. Fontos, hogy a mellkas mobilitását megőrizzük, a rekeszizom funkcióját javítsuk, mert a transzplantáció után a rekeszizom és a mobilis mellkas fogja működtetni az új tüdőt.
Formája: mindenképpen kórházi körülmények között kezdődjön, majd ambuláns formában folytatható.
Módszerei: a légzés- és mozgásszervi rehabilitáció összes elemét felöleli, emellett oxigénterápia beállítása is szükséges.
2) Rehabilitáció a transzplantációt követő első időszakban:
Célja: a higiénés viszonyok szigorú betartása mellett fokozatos mobilizálás, az elgyengült izomzat erősítése.
Formája: már az intenzív osztályon elkezdhető, majd steril szoba körülményei között folytatható.
Módszerei: az aktív és passzív mozgatás, a légzés- és mozgásszervi rehabilitáció teljes spektrumát felöleli.
3) Rehabilitáció a transzplantáció utáni fél évet követően:
Célja: a beteg számára egészséges életforma megtanítása, megfelelő sport és szociális viszonyok kialakítása, munkaképesség visszaállítása és fenntartása.
Formája: egyénre szabva kialakított mozgástevékenység.
Módszerei: aktív mozgatás, fitnesz, nordic walking, csapatsportok, folyamatos pszichoszociális támogatás.
A rehabilitáció végig csapatmunkát igényel, a rehabilitálás a rehabilitációs team feladata.
A rehabilitációs szakemberek feladata három részre osztható:
1) Felkészítés a tüdőtranszplantációra:
Célja: a komplex rehabilitációs módszerekkel olyan állapotba hozni és tartani a betegeket, hogy a legjobb eséllyel kerüljön sor a transzplantációra. Sokszor ez hosszú idő és évekig is eltarthat. Fontos, hogy a mellkas mobilitását megőrizzük, a rekeszizom funkcióját javítsuk, mert a transzplantáció után a rekeszizom és a mobilis mellkas fogja működtetni az új tüdőt.
Formája: mindenképpen kórházi körülmények között kezdődjön, majd ambuláns formában folytatható.
Módszerei: a légzés- és mozgásszervi rehabilitáció összes elemét felöleli, emellett oxigénterápia beállítása is szükséges.
2) Rehabilitáció a transzplantációt követő első időszakban:
Célja: a higiénés viszonyok szigorú betartása mellett fokozatos mobilizálás, az elgyengült izomzat erősítése.
Formája: már az intenzív osztályon elkezdhető, majd steril szoba körülményei között folytatható.
Módszerei: az aktív és passzív mozgatás, a légzés- és mozgásszervi rehabilitáció teljes spektrumát felöleli.
3) Rehabilitáció a transzplantáció utáni fél évet követően:
Célja: a beteg számára egészséges életforma megtanítása, megfelelő sport és szociális viszonyok kialakítása, munkaképesség visszaállítása és fenntartása.
Formája: egyénre szabva kialakított mozgástevékenység.
Módszerei: aktív mozgatás, fitnesz, nordic walking, csapatsportok, folyamatos pszichoszociális támogatás.
A rehabilitáció végig csapatmunkát igényel, a rehabilitálás a rehabilitációs team feladata.