A tuberkulózis gyógyszerei megakadályozzák a beteg ember szervezetében élő baktériumok szaporodását, majd el is pusztítják őket. Ezért a fertőzés a legbiztosabban úgy előzhető meg, ha a beteg minden gyógyszerét minden alkalommal pontosan beveszi. Ez az egyik legfontosabb teendő a gyógyulás érdekében. A megfelelő kezelés következtében a fertőzésveszély néhány hét alatt a minimálisra csökken. A fertőzőképesség időszakában a betegek az erre szakosodott kórházi osztályon fekszenek.
A következőket kell betartania:
A következőket kell betartania:
- Köhögésnél, tüsszögésnél mindig tartson a szája elé zsebkendőt.
- Köpetét mindig zsebkendőbe köpje.
- Köhögés, tüsszögés vagy köpetgyűjtés után mindig mosson kezet lehetőleg melegvízzel és szappannal.
- Lehetőleg papírzsebkendőt használjon, és a használt zsebkendőt égesse el vagy zárt tasakban dobja el. Ha vászonzsebkendőt használ, azt gyakran cserélje, a használt zsebkendőt főzze ki, majd mosás-száradás után vasalja ki.
- Gyakran és alaposan szellőztessen.
- Szobájában, lakásában nedvesen takarítsanak, kerülje a porral járó takarítást.
- Nem tüdő tuberkulózis esetén figyeljen oda arra, hogy az egyéb testüregfolyadékokkal (pl. vizelet, genny) ne kerüljön kapcsolatba más, illetve rendszeresen tisztítsa, fertőtlenítse a környezetében lévő tárgyakat.
Szerencsére igen. Immáron több mint hatvan éve vannak olyan gyógyszerek, amelyek elpusztítják a tbc-baktériumokat, és így a tuberkulózist meg lehet gyógyítani. A gyógyítás azonban ma sem egyszerű és főként nem gyors. A beteg embernek egyszerre többféle gyógyszert kell szednie legalább 6 hónapon keresztül, rendszeres orvosi ellenőrzés mellett. Nagyon fontos a kitartás, hogy a beteg minden gyógyszerét minden alkalommal pontosan vegye be, mert a gyógyszerek rendszertelen szedése (ha a beteg elfelejti bevenni a gyógyszereket vagy nem mindegyiket veszi be) azt eredményezheti, hogy a gyógyszerek elvesztik a hatásukat, és a betegség gyógyíthatatlanná válik. A kezelés nélkül, vagy nem megfelelően kezelt tuberkulózis ma is halálos betegség, és a beteg környezetében élőket is veszélyezteti.
A kezelést rendszerint kórházban kell elkezdeni. Kivételes esetektől eltekintve nincs szükség arra, hogy a beteg hosszú időt töltsön a kórházban. Ha a köpet vizsgálata azt mutatja, hogy a mások megfertőzésének veszélye megszűnt (ez a legtöbb esetben néhány hét alatt bekövetkezik), a kezelést otthon lehet folytatni.
Mivel a kezelés hatására a betegség tünetei, a beteg panaszai rendszerint rövid idő alatt megszűnnek, a megszokott otthoni életkörülmények mellett (különösen, ha a beteg dolgozik is, ami nem ritkán lehetséges) könnyen megfeledkezik a gyógyszerek bevételéről. Célszerű, ha egy vele együtt élő családtag vagy közeli barát vállalkozik arra, hogy mindennap emlékeztesse a beteget a gyógyszer bevételére. Ezt a segítő-támogató tevékenységet megkönnyíti, ha a beteg gyógykezelési kartont vezet. A segítő szerepét nem bizalmatlanságként kell kezelni, hanem biztosítéknak arra, hogy a kezelés rendszeres lesz, hiszen csak így lehet elérni a teljes gyógyulást. Ha nincs olyan családtag, aki ezt a feladatot vállalni tudná, és az orvos fontosnak tartja, hogy a kezelés biztonsága miatt a beteg ne maradjon magára, szükség lehet arra, hogy a gyógyszer bevételét egészségügyi dolgozó figyelje meg – ezért a betegnek minden alkalommal meg kell jelennie az orvosi rendelőben (tüdőgondozóban vagy a háziorvosánál).
A mellékhatások nem gyakoriak. Émelygés, étvágytalanság, puffadás, ízületi és végtagfájdalmak, bőrviszketés, kiütések, a bőr és a szemfehérje sárga elszíneződése, a látás élességének csökkenése fordulhatnak elő. Ezekről azonnal (soron kívül!) tájékoztatni kell az orvost. Az egyik gyógyszer a vizelet vörös-narancsvörös elszíneződését okozhatja, ez azonban nem mellékhatás, és nincs káros következménye.
A tbc-s beteg környezetében élők ki vannak téve annak, hogy a beteg emberből a baktérium bekerül az ő szervezetükbe is, és ott esetleg betegséget okoz. Ennek kiderítésére a beteg környezetében élőknek jelentkezniük kell a tüdőgondozóban, ahol elvégzik a szükséges vizsgálatokat. Hagyományosan felnőtteknél a tüdő röntgenvizsgálatát, gyermekeknél bőrpróbát végeznek. A fertőződés vizsgálata újabban vérvizsgálattal vagy bőrpróbával történik.
Ön azt vállalta, hogy hozzásegíti tuberkulózisban szenvedő családtagját a gyógyuláshoz azzal, hogy minden alkalommal emlékezteti arra, hogy be kell vennie a gyógyszereit, és ő minden alkalommal az Ön jelenlétében teszi ezt meg.
A kezelőorvos egyszerre általában egy hónapra elegendő gyógyszert és a beteg gyógykezelési kartonját Önnek adja át.
A napi gyógyszeradagot egyszerre lehet bevenni. Készítse ki a gyógyszereket egy kistányérra vagy kis tálkára! Bizonyosodjon meg arról, hogy egyik gyógyszer sem maradt ki és a tabletták száma is megfelelő! Gondosan figyelje meg, hogy a beteg szájába veszi a gyógyszereket, és vízzel vagy gyümölcslével valamennyit lenyeli! Ezután a gyógykezelési kartonon a megfelelő nap kockájába tett x jellel jelölje, „könyvelje el” a gyógyszer bevételét!
Ha a beteg elmulasztja a megbeszélt időben az Önnel történő találkozást a gyógyszer bevétele céljából, keresse meg őt és figyelmeztesse a gyógyszer rendszeres szedésének fontosságára! Ha ez ismételten megtörténik és azt tapasztalja, hogy a beteg nem veszi be a rendszeresen a gyógyszert, tájékoztassa erről a kezelőorvost vagy nővért!
Időnként kérdezze meg a betegtől, hogy nem tapasztal-e valamilyen kellemetlenséget, szokatlan dolgot – bőrkiütés, viszketés, ízületek és izmok fájdalma – különösen azt figyelje meg, hogy a bőre, vagy a szemfehérje nem kap-e sárgás elszíneződést (gyógyszermellékhatás)! Ilyen esetben a beteg haladéktalanul keresse fel az orvost! Mivel alkoholfogyasztás mellett gyakrabban jelentkeznek mellékhatások, a beteg lehetőleg ne fogyasszon szeszes italt. A vizelet piros-narancsvörös elszíneződése az egyik gyógyszer következménye, de ennek nincs káros hatása, ez nem mellékhatás.
Amikor már csak néhány napra elegendő gyógyszer maradt, kérjük, a beteggel együtt keressék fel a kezelőorvost, számoljanak be a gyógykezelésről, és vegyék át a következő hónapra szolgáló gyógyszereket.
A kezelőorvos egyszerre általában egy hónapra elegendő gyógyszert és a beteg gyógykezelési kartonját Önnek adja át.
A napi gyógyszeradagot egyszerre lehet bevenni. Készítse ki a gyógyszereket egy kistányérra vagy kis tálkára! Bizonyosodjon meg arról, hogy egyik gyógyszer sem maradt ki és a tabletták száma is megfelelő! Gondosan figyelje meg, hogy a beteg szájába veszi a gyógyszereket, és vízzel vagy gyümölcslével valamennyit lenyeli! Ezután a gyógykezelési kartonon a megfelelő nap kockájába tett x jellel jelölje, „könyvelje el” a gyógyszer bevételét!
Ha a beteg elmulasztja a megbeszélt időben az Önnel történő találkozást a gyógyszer bevétele céljából, keresse meg őt és figyelmeztesse a gyógyszer rendszeres szedésének fontosságára! Ha ez ismételten megtörténik és azt tapasztalja, hogy a beteg nem veszi be a rendszeresen a gyógyszert, tájékoztassa erről a kezelőorvost vagy nővért!
Időnként kérdezze meg a betegtől, hogy nem tapasztal-e valamilyen kellemetlenséget, szokatlan dolgot – bőrkiütés, viszketés, ízületek és izmok fájdalma – különösen azt figyelje meg, hogy a bőre, vagy a szemfehérje nem kap-e sárgás elszíneződést (gyógyszermellékhatás)! Ilyen esetben a beteg haladéktalanul keresse fel az orvost! Mivel alkoholfogyasztás mellett gyakrabban jelentkeznek mellékhatások, a beteg lehetőleg ne fogyasszon szeszes italt. A vizelet piros-narancsvörös elszíneződése az egyik gyógyszer következménye, de ennek nincs káros hatása, ez nem mellékhatás.
Amikor már csak néhány napra elegendő gyógyszer maradt, kérjük, a beteggel együtt keressék fel a kezelőorvost, számoljanak be a gyógykezelésről, és vegyék át a következő hónapra szolgáló gyógyszereket.